#29

Majd’ egy hónap késéssel, de megérkezett. Szóval, a hagyomány úgy tartja, hogy az ember a 20-as éveiben kell jól éreznie, kiélnie magát, buli-fanta-társai. 30 után már tessék szépen komolyan, szolidan, enyhén megsavanyodva élni.

Nos, az én életemben más lett a forgatókönyv…

Az utolsó huszas éveimben érkeztem meg végre az életembe, testembe, hivatásomba. 

Sok mindent kipróbáltam mindezidáig. Tudom, tűnhettem kívülről céltalannak, sok-mindenbe-belekezdőnek stb. Igen, voltak reményvesztett pillanatok, de sosem adtam fel, hogy megtalálhatom én is azt, amit a zászlómra tűzve bátran, aktívan és teli hittel viszek végig. Ez lett az önismeret, coaching, érzelmiintelligencia, táplálkozás, energiakezelések. 

Ezek mind nagyon sokat lendítettek az életemen és folyamatosan dolgozom magamon. A coaching már évek óta nagy szerelem, és hatalmas öröm minden nap ezekkel az eszközökkel dolgozni, segíteni, hozzájárulás lenni. Nagy büszkeségem a HolistarHouse is, ahol immár többen, többféle módszer-arzenállal dolgozunk azon, hogy a hozzánk érkezők oldottabban, motiváltabban, nyugodtabban és céltudatosan távozzanak tőlünk. 

Imádom, amit csinálok, de nem lennék itt, ha az elmúlt évben ne néztem volna szembe annyi belső félelemmel, kérdéssel, szomorúsággal, hozott/átvett mintával. A valódi alkímia a belső “nyomorúságunk” arannyá változtatása – örömmé, hálává, boldogsággá. Oldások, felimserések, beismerések, elengedések és újjáépítések sorozata. Örömmel, ragyogva, könnyedén. 

Mielőtt túl hosszúra ereszteném, azzal szeretnék búcsúzni, hogy tényleg csak akkor van vége, amikor feladjuk. Ha te is kételyekkel küzdesz az életcélod, hivatásod terén, önismereti munkával igenis kitisztul a kép. A kitartás a kulcs.

Ha pedig kell egy kis segítség, tudod, hol találsz.

Szeretettel,

Melinda