
Mind vágyunk arra, hogy valamiben különlegesek legyünk. Hogy megcsodáljanak és elkápráztassunk. Ennek érdekében híres emberekről olvasunk cikkeket, interjúkat, hogy mit is csináltak, hogy ők ilyen különlegesek. Majd keresünk egy receptet a “különlegességre” és ha nem jön össze, belehullunk a “szürkeségbe”.
De mi van akkor, ha a különleges szót kicseréljük önazonosságra vagy egyediségre?
Bevallom, ez a dolog engem is kísértett. Különleges, extra, formabtontó akartam lenni. És ahogy egyre jobban akartam, egyre kevésbé jött össze. Mert valójában mind másak és egyediek vagyunk, ergo különlegesek. De ez nem sztárok féle különlegesség. Ez más, ez személyes. Ezért szoktam mindenkit megkérdezni, aki erre nyitott, hogy mi a saját értékrendszere. Mi a fontos neki. Mert lehet, ami szerinte különleges másban, a saját életében már nem is szeretné.
Olyan jó lenne, ha minden kisgyereknek elmondanák, hogy nem különlegesnek kell lennie, hanem önmagának. Hogy segítséggel aknázza ki mindazt, amit szeret és amiben jó. Kicsit nehezítve van az ügy, ugyanis néhány út, szakma, életvitel jobban promózva van, mint a többi. De vajon, milyen világban élnénk, ha mindenki kész és hajlandó lenne a saját belső iránytűje szerint élni?
Noshát, ezért van az én szakmám, hogy jó kérdésekkel, nyitott füllel és szívvel tudjak hozzájárulás lenni.
Vajon milyen lehet a te egyedi és megismételhetetlen önvalód? Milyen lenne a világ, ha megismerhetnénk?