Elnyomva az érzést,
a belső hangot,
éveken keresztül,
rejtett hangon.
Mert nem volt fül,
ki meghallgasson,
mert az a fül, kinek kellett volna,
traumáktól ázott,
feloldatlan.
Jogod van ahhoz,
hogy így vagy úgy érezd magad,
hogy megéld azt, ami legbelül hervaszt,
és jogod van ahhoz is,
hogy megélés után,
elindulj
a gyógyulás útján.
A magány,
az ismerős barát,
éveken keresztül,
hű útitárs.
Tudom, hogy nehéz,
hogy nincsenek szavak,
hogy évek némasága után,
nehéz a hang,
de a gyógyulás,
pont itt kezdődik,
hogy kimondjuk
a kimondhatatlant.
Nem vagy egyedül,
ezt tudnod kell,
tömegek bújnak,
feledést ígérve.
Az ősz,
a megérés és elengedés hava,
Segít téged abban,
Hogy letedd végre
a múlt-sarat.
De ne kínlódj egyedül,
Már nem kell,
Engedd meg, hogy
Segítsenek.
Itt az idő,
élj vele,
jobb életnek a helyét
Most teremtsd.
Csodás hétvégét kívánva,
szeretettel,
Melinda