Mindenki szeretne letenni az asztalra valamit, ami
Értékes
Amire büszke
Ami fontos számára
Ami megtölti örömmel a szívét
Minél kevesebb ilyet csinálunk, annál értéktelenebbnek, fölöslegesebbnek, haszontalannak érezzük magunkat. És elindul egy körforgás, mivel, ahogy egyre jobban megítéljük magunkat, egyre kevésbé lesz energiánk végre azzal foglalkozuni
Amiben igazán hiszünk
Ami a szívünk vágya
Amivel értéket teremtünk
A coachingok során sokszor tapasztalom azt, hogy az emberek nagyon vágynak arra, hogy valamit szenvedéllyel, teljes elkötelezettséggel tegyenek, vagyis a lelkük szavát kövessék, De Nem Tudják, Hogy Mi AZ.
És tudjátok mit? Én sem tudtam, egy jó pár évig…
Kerestem, bolyongtam, sírtam, igyekeztem, nevettem, képzésekre, terápiákra, önismereti tevékenységekre jártam, alternatív és energetikai módszerekkel dolgoztam a belső blokkok oldásán. Nem Adtam Fel.
És a munkának meglett a gyümölcse. Aztán rádöbbentem, hogy már egy jó ideje tudtam, hogy mit akarok csinálni, és szinte mindig ebbe az irányba haladtam, csak nem mertem magamnak bevallani. Mert valójában Mindig Tudjuk. Csak van rajta egy rakat nézőpont, hitrendszer, átvett minta, ezért csak ritkán látjuk azt a fényes, gyönyörű, csodálatos dolgot: Önmagunkat és a Valódi Missziónkat.
Ami nem nehéz, nem fárasztó, vagyis néha az, de mivel akkora az öröm, ezek az érzések eltörpülnek.
22 évesen találtam rá a coachingra és eldöntöttem, ez akarok lenni. És mit-ad-Isten, rá is lettem téve az útra, csak én másképp fogtam fel.
Naagyon féltem erre az útra lépni (hivatalosan, tam-tammal), mert az már annyira én vagyok, hogy megijedtem.
Nem kell bujkálnom?
Nem kell elrejtenem azt, amiben hiszek?
Lehetek önmagam?
És ahogy leléptem a biztos szikláról, és úgy tűnt, a mélybe esek, a szárnyaim megtartottak. Azok a szárnyak, amiket időközben szabadjára engedtem.
Tudom, félelmetes, főleg az elején. De erre az útra invitállak. Megtalálni a lelked szavát, újra élni, és megtalálni azt az éned, ami a kivételesen jó pillanatokban előjön, aki hiányzik, aki a forrásod, aki te vagy.
Miért hiszek ebben? Mert átéltem, és azóta ezzel a szenvedéllyel élek: hozzájárulás lenni minél több embernek ahhoz, hogy megéljék a
Csodálatos
Egyedi
Megismételhetetlen
Fantasztikus
Valódi
ÖNMAGUKAT…
Várlak. Ne habozz.
Szeretettel,
Melinda