Fájdalmat okozni magunknak. Mit is jelent ez?
Minden függőséget tud okozni, amihez hozzá vagyunk szokva. Ha gyerekként veszekedést láttunk, sokat, vagy pont mély hallgatásokat, ki nem beszélt szomorúságot, ez válik a mintává. És a vele járó szorongás, kétségek és önhibáztatás. A gyerekek hajlamosak önmagukat hibáztatni, hiszen feltétel nélkül szeretik a szüleiket és a maguk módján igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a szülő jobban legyen: ha jó leszek, jó tanuló, ezt vagy azt megteszem, anya/apa boldogabb lesz. Vagy a szülők annyira elvannak a saját dolgaikkal, hogy a gyerek a “rosszaságot” választja mint figyelemfelhívó, szeretetigénylő gesztus.
Hogy jön ez az egész a fájdalomhoz?
Gyerekként arra leszünk ezáltal kondicionálva, hogy olyasmiket tegyünk, ami nekünk nem jó, ami fájdalmat okoz, lelki akár testi értelemben. És ez később csak fokozódik. Már magunk sem tudjuk, miért megyünk bele olyan dolgokba, amikről tudjuk, a végén nem lesz jó, mégis. Ez lehet az egyik ok, hogy ezt szoktuk meg.
Van kiút?
Van. Ez lehet hosszabb, rövidebb, annak függvényében hány ilyen mechanizmus épült be. Az utat kísérhetik fájdalmas felismerések, könnyekk, de a végén vár a megkönnyebbülés és felszabadulás.
A fájdalom mindig jelzés, de fájdalom kísérheti a gyógyulást is, ha mély volt az adott nehézség.
Fel kell mérni, hogy melyik szakaszban vagyunk, de ne feledjük, a testünkkel tudunk kommunikálni, kérdezni. És a testünk jelez is, gondolatokkal, érzésekkel, érzetekkel.
Az önismeret életmentő folyamat is lehet, hiszen egy krónikus fájdalom, visszatérő kellemetlenségek mögött valószínűleg lelki okok is húzódnak. És megfelelő odafigyeléssel, munkával, szeretettel és odafigyeléssel önmagunk felé, ezeket fel is tárhatjuk.
És akkor jöhet a jól megérdemelt gyógyulás, felszabadulás.