Hegyi “beszéd”

A magyar nyelvű sajtó és közösségi média az elmúlt napokban megtelt az Everesttel, pontosabban Suhajda Szilárd történetével. Egy ember elindult a magasságokba, majd feljebb jutott, lehet, mint tervezte…

Nagyon részletekbe nem mennék, de néhány pontban összesítettem mindazt, amit ez bennem ébresztett: 

  1. Nem értünk hozzá. A nagy többség, köztük én is, ilyen extrém magasságokba nem jut el. Nem is vágyom kifejezetten, de az egy másik világ. Aki nem érti, ne szóljon hozzá.
  2. Minek ment oda? Nem gondolt a családra? Páran már leírták előttem, de ha valakinek van egy valódi, őszinte vágya, akkor megy. Ez az ember nem a kanapéról indult neki, nem tegnap kezdte és nem volt egyedül. Mármint ami a támogatást jelenti, egy család, egy csapat, egy nemzet szurkolt neki. 
  3. Biztonság. A tenerifei táborunk előtt az egyik résztvevő balesetet szenvedett és pár óráig izgultam, hogy mi lesz vele. Túléli? Túlélte, de nem 8000 m felett volt, nem extrém sportolt, vezetett egy úton. 
  4. Azt szoktam mondani, az önismeret veszélyes út. Miért? Mert elvisz olyan helyekre, amelyek kihívásokkal teliek. De megéri, és aki kicsit is ért ehhez a sporthoz vagy járja a maga útját, az hellyel-közzel tudja, mit jelent rizikót vállalni lelkünk hangja miatt. Szerencsére Erőss Zsolt özvegye is megszólalt, Sterczer Hilda, az ő írását vártam igazából, mert ha valaki tudja ezt átfogóbban, az ő. Nézzétek meg a róla (is) szóló filmet, Magasságok és mélységek, fantasztikus.
  5. Mi a te Everested? Mi az, amiért minden követ megmozgatnál? Az én everestem talán az, hogy kalauzolni tudjak minél több embert befelé figyelni, önmegismerni, időközönként lelassulni. Sokan tengődnek cél nélkül és ennek a keserűségnek az enyhítésére kicsi (ál)gyógyír, ha másiknak nem vagy nem úgy sikerül. Az eset kapcsán sok, az álmaikat a fagyasztóban tartó illető megszólalt. 
  6. Suhajda Szilárd nem hős és nem is áldozat, egy ember, aki hitt magában. Veszített? Kétlem. Akkor veszített volna, ha el sem indul…