
Bele tudunk esni abba a csapdába, hogy azonosítjuk magunkat az érzéseinkkel, gondolatainkkal. Mi vagyunk a szorongás, félelem, aggódás. Szomorú vagyok, fáradt vagyok, stb.
De mi van, ha mégsem? Ha ezek csak ideiglenes megtapasztalások? Minden elmúlik és átalakul. Érző lények vagyunk, akik érzések széles skáláját tapasztalják meg. Amikor viszont elhatalmasodnak rajtunk megtapasztalások, benne tudunk ragadni és akár évekre beállítunk magunknak egy kedvezőtlenebb alaphangulatot.
Ha legközelebb elkap egy nehéz érzés, emlékezz, ez nem te vagy, ezt most megtapasztalod és átéled itt és most, ez teljesen rendben van, engedd meg magadnak az érzést, majd gyere ki belőle. Nem ezek elnyomására, elfolytására buzdítlak és nem is a túlzott megélésre. A 2 között. Benj bele, éld át, majd gyere ki, és egész végig tudd, ez egy pillanat a végtelenből és a választás nálad van.