Ha manapság önismeretről beszélünk, akkor az önfejlesztés jut eszünkbe, motivációs előadások, tippek stb. Pedig sok esetben – szerintem mindig -, az önismeret ott kezdődik, hogy elkezdjük észrevenni mindazt, amik NEM mi vagyunk.
Mit jelent ez?
Amikor elindulunk az élet nevezetű úton vannak adottságaink, dolgok, amikben tehetségesek vagyunk. Ha ez passzol a kor, a környezet, a család, iskola stb. értékrendszerével, akkor megkapjuk a kellő támogatást, erőforrásokat, ha nem, akkor lehet, árnyékban maradnak. Itt jön segítségünkre az önismeret. Felnőttként már dönthetünk másképp, választhatjuk azt, hogy a saját utunkat járjunk. Ez jár némi görönggyel, de legalább kezdjük érteni, kik vagyunk valójában.
És szépen lassan elkezdjük levetkőzni azokat a mintákat, szokásokat, értékrendszert, amik nem kongruensek velünk. Ha tetszik, nevezhetjük ezt egy negatív előjelű útnak, ami nem rosszat jelent, csupán azt, hogy tudatosítjuk mindazt, amin változtatni szeretnénk és elkezdünk cselekedni.
Amikor valaki hozzám jön, mert javítani szeretne az életén, meglepődik, hogy nem az építkezéssel kezdjük. Hogy építkezzünk, ha az alapok nincsenek rendben?
Hogyan lehet elindulni a negatív úton?
Első lépésként tedd fel magadnak a kérdést: mi az, amit csinálok, de valójában nem szeretem? Írj egy listát és nézz rá ezekre, majd válassz legalább egyet, amit abba hagysz vagy változtatsz rajta. Egyet.
És nézd meg, hogyan változik az életed.
A nagy változások kis lépésekből állnak. Mit tudsz ma tenni magadért?