Mi köze egyiknek a másikhoz? Ó, nagyon nagyon is sok…
Miért vagy együtt a másikkal? Miért szereted? Vagy épp miért nem jön össze a párválasztás? Kapcsolatfüggőség esetleg kapcsolati pánik? Egyik sem, de valami mégsem stimmel? Lássuk.
Önmagad lencséjén keresztül szemléled a párod. Az elején még sokkal engedékenyebbek, nyitottabbak vagyunk, majd, ahogy telik az idő, bekapcsolnak a minták: szülők, gyerekkori kapcsolódási stratégiák, félelmek, trigger pontok, elfojtások stb. És ha nem figyelsz erre, rázúdíthatod az egészet a másikra.
A párunk egyrészt tükör is, hiszen vele a legintimebb a viszony. Rámutat mindenre, ami zavar önmagunkban is. Vagy épp egy olyan személyt/szülőt reprezentál, akivel még sok a lerendezetlen feszültség. Mikor legközelebb “idegállapotba” jössz, emlékezz erre. Kit látsz benne? Ki húz fel valójába
Kommunikáció. Mennyire tudod kifejezni az érzéseidet, vágyaidat? Mennyire tudod, hogy valójában mire vágysz? Ez már aknamező. Hiszen ha te nem vagy tisztában önmagaddal, a másiktól nem várhatod el, hogy nyújtsa azt. Rövid távon vagy esetenként igen, de egy tartós kapcsolat alapja, ha nem kizárólag a másik féltől várjuk, hogy egésszé tegyen minket, hanem mi is dolgozunk önmagunkon.
Énközlés. Kezdj megtanulni elsősorban őszintén magadról beszélni és látni, mennyi rétegen keresztül nézed a másikat. Csalódások, szorongás, szokások, kulturális különbségek, neveltetési hagyományok. Ahogy egyre jobban tudatosítod, ki vagy, egyre jobban tudod a másikat is LÁTNI. Az ő rétegeivel és lencséivel.
Feltétlen odafigyelés. Ha a másik beszél, megnyílik, ne a saját reakciódra figyelj, hanem Rá. Mit mond, mit szeretne kifejezni. Tudom, nehéz ezt hallani, de ameddig a lelki sebeink tátognak, a másikat a sérüléseinken keresztül érzékeljük. De lehet gyógyulni és változtatni.
Mi a házi feladat? Figyelj. Magadra, az érzéseidre, reakcióidra, gondolataidra. És Rá. És engedd, hogy érkezzenek a felismerések. I know, időbe telik… de adsz egy esélyt ennek?