Parentifikációról

A parentifikációról vagy a szülő helyét átvevő gyerek jelenségről (egyelőre) kevés szó esik, pedig egy igen sokakat érintő téma. Miért is?

 Túl fiatalon kellett már komolyabb felelősséget vállalni?

 Otthon túl sok stressz volt, ami érzelmileg leterhelt?

 Elváltak a szülők, amit nem tudtak éretten kezelni, ezért bevonódtál túlságosan a békítő vagy levezető szerepkörökbe?

 Ápolnod kellett egy szülőd, testvért vagy érzelmi támasszá váltál egész korán?

 Szüleid túlságosan bevontak téged a felnőtt életük részleteibe?

 Azt érzed, valami hiányzott vagy elveszett a gyerekkorodból?

És a kérdések sorát még lehet folytatni.

Mi lehet a megoldás mégis, hiszen ami megtörtént, azon nem lehet változtatni?

A belső gyermek megnyugtatása és a vele való foglalkozás és párbeszéd.

Mindannyiunkban van egy belső gyermek, a lelkünk egy része, aki emlékszik és szenved. A jó hír, hogy megfelelő eszközökkel el tudjuk érni, hogy megnyugodjon és ezáltal indul el a valódi gyógyulás és egy kiegyensúlyozottabb élet megvalósítása.

Coach-ként sokat dolgozom ezzel a témával, mivel nem lehet igazán építeni, ha az alap ingatag.

Téged is érint? Várlak!

szeretettel,

Melinda