Úgy gondolom, egy fontos része a táplálkozásnak, amiről nem beszélünk, az pont az érzelmi viszonyunk vele. Igen, jól olvastad.
Számtalan nézőpontunk és mintánk van az evéssel, amiket, általában, gyerekként, fiatalokként veszünk át. Nézünk ezekre:
Gyerekként hogyan zajlottak az étkezések? Mindig közösen ettetek?
Ki főzött általában?
Milyen érzéseid voltak a közös ebédeknél, vocsáráknál? Öröm, hogy együtt vagytok vagy izgulás, vagy vajon megkérdezik-e milyen volt a suliban és hányast kaptál matekból?
Mennyi idő volt szánva? Rohanás vagy nyugis evés?
Beszélgettetek evés közben vagy csendben kellett lenni? Esetleg ment a tévé és azt kellett nézni?
Azóta mi változott? Mennyit eszel egyedül és mennyit valakikkel/valakivel?
Szeretsz főzni? És van is időd rá?
Milyen szerepet tölt be az étkezés az életeben? 2 meeting között 3 falás majd este egy hamburger vagy nyugis ebédszünet?
A reggeli létezik még?
Szerettel,
Melinda