
Teher alatt nő a pálma… Ismerős? Nem vitatom, hogy a kihívások segítenek növekedni, de mi lenne, ha egymás bíztatása, felemelése is ugyanúgy, sőt nagyobb hozzájárulás lenne ahhoz, hogy jobbá váljunk. Annyira elhittük azt, hogy a verbális ostor az, ami előre visz, hogy létrehoztuk az emberi haszonállatok kultúráját. Csak más a járom.
Hiszek abban, hogy ezt lehet másképp. Annyira hiszek ebben, hogy meg is teremtem. Csak képzeld el kicsit azt a világot, ahol a kedvesség és jóindulat az alap, a szép szó, a bíztatás, hogy hiszünk egymásnak és egymásban, hogy együtt képesek vagyunk létrehozni azt a jobb világot, amit mind láttunk, Ha nem is, álmunkban, vagy elképzeltük egy pillanatra.
Ne higyjetek minden vészjóslónak, van választás és lehet is. Egy szót sem írnék le, ha nem a saját bőrömön tapasztaltam volna meg.
A folyamatos szorongáson túli világ, az aggódáson túl, a másoktól átvett terhek után, végre, várlak téged. De nem a túlvilágon, hanem itt, még ebben az életben várlak. Legyen lehetséges végre önmagunk életének élése, nincs több szemfényvesztés, választhatod bűntudat nélkül magad, az életed, a döntéseid.
Megérkeztél, Isten hozott!
A lelked mélyén…
…tudod és mindig is tudtad, hogy lehet és valóságos, hogy eljött az ideje. Itt van végre, a választás ideje, amikor nem kell már úgy cselekedned, ahogy. Az régi minta, hagyd lehullni.