Néha úgy tűnik, pár embernek de bejött az élet. És ez igaz is, és ez inspiráló is lehet, vagy irigylésre méltó. Sokszor viszont azt nem látjuk, hogy milyen volt az út az úgynevezett dobogóig, a bejött az életig.
Szenvedések útja
Eddig úgy döntöttünk, nehéznek kell lenni, hogy aztán megérdemeljük a sikert. Ezért nehézségeken mentünk keresztül. Kínlódás, harcok, küzdelem. És jobb esetben összejött az, amit terveztünk. A tudatosság pillanatáig mind ezen megyünk keresztül, hiszen ezt tanultuk. Legyünk hálásak magunkért, amiért kibírtuk és lépjünk a következő szintre.
Beismerések útja
Ha a külvilágnak nem is, de magunknak azért néha-néha be kell ismerni, ha valami nincs úgy jól, ahogy csináljuk. Jó, nincs olyan, hogy ez később ne vevődjék észre, de üljünk le magunkkal, és őszintén nézzünk szembe a hibákkal, sikerekkel, vívódásokkal és örömökkel. A beismerés után pedig lépjünk a következő szintre.
Elfogadások útja
Fogadjuk el, hogy eddig így volt. Úgy csináltuk, ahogy a legjobbnak gondoltuk. Abba kell hagyni a hibáztatást, mások és önmagunk felé. Az elfogadás nem egyenlő a nem változtatással. De akkor lehet változtatni, ha el tudjuk fogadni, hogy eddig a legjobb tudásunk szerint cselekedtünk, de van más is és lehet másképp.
Változások útja
És akkor jöhet az új. Bölcsebben, tudatosabban, szebben. És néha meg-megállva, hogy megnézzük, jó-e az irány és sok-sok örömmel, hogy mennyire jó már nem ugyanazokat a nehéz köröket futni.
Öröm útja
A megérkezés, hála, siker és ünneplés ideje. Az őszinte szeretet önmagunk és a világ felé.
Hogyan lehetne az ennél is jobb?
Szeretettel,
Melinda