Azt szeretem nagyon a coachingban, főleg a holiszitkus és spirituálisabb szemléletűekben (nem, nincs állatboncolás és woodoo baba), hogy nincs alá- és fölérendelt rendelt viszony.
Nekem az a szerepem, hozzájárulásom, hogy aktívan figyeljek, JELEN legyek a beszélgetés során, megteremtsem a biztonságos, szeretetteljes közeget, amiben a másik fél meg tud nyílni. Nyilván ehhez kellenek a megfelelő kérdések, a szívvel és lélekkel való odafigyelés és látás, de én hiszek abban, hogy mindannyian rendelkezünk az Isteni ajándékkal, a bennünk rejlő csodálatos és mély bölcsességgel, csak kell néha segítség, hogy merjünk bízni ebben a végtelen tudásban és belső békében.
Azt szeretem ebben a folyamatban, hogy nem javítom meg a másikat, nem oldom meg az életét, hanem csupán ott vagyok neki, hogy ki merje mondani azt, ami feszíti belülről. Teret kap arra, hogy szembenézzen önmagával, a félelmeivel, és tudja, bármi történik, bármi jön benne fel, ott van valaki, aki visszahozza az emlékek viharából, aki nem engedi elveszni a félelmek halmazában.
Azt szeretem, hogy bátorságot ad, hitet, hogy mi mind képesek vagyunk jobb életet teremteni magunknak, de azért jó, ha ebben társra lelünk, aki külső szemmel és odafigyelő szívvel tud jelen lenni.
Végtelenül hiszek az emberi jóságban és bölcsességben, amit mind kaptunk. Igen, tudom, hogy sokan vannak, akik mesterien rejtegetik ezt, de hadd lássuk meg magunkban és azokban, akik merik ezt kimutatni, hogy van jó és lehet jól.
Mert a változás akkor kezdődik, amikor merünk változtatni.
Köszönöm azoknak a csodálatos embereknek, akik bizalommal fordulnak hozzám, mert Ti is mind tanítóim és tükreim vagytok. Minden hozzám jövő tanít engem az élet csodáiról, rejtelmeiről és ajándékairól.
Várlak Téged is, kedves olvasó.
Szeretettel,
Melinda